A tanditi pál.

Másnap a gőzház folytatta útját fölfelé a Himalája lépcsőzetesen emelkedő magaslataiba s utasaink az erdőségek mélyébe merültek...

De most kissé el kell válnunk tőlök, hogy történetünk más szereplőivel foglalkozzunk, miután emezeket, utazásuk első felén - Kalkuttából a Himalájáig vagyis a kínai határig, mely a tibeti hegyek lábánál kezdődik - végigkísértük.

Olvasóink emlékeznek a gőzház utasainak allahabadi kalandjára. Egy május 25-iki keletű hírlap Munro ezredessel a Nána Sahib halálát tudatta. Igaz volt-e a hír, mely már annyiszor ismétlődött? azonnal megtudjuk.

Mi történt a március 7. és 8-ika közti éjjelen, mikor Nána-Sahib, testvérével Balao-Rao-val s nehány hű fegyvertársukkal, a hindu Kalagáni kíséretében az adzsuntai barlangból eltávozott?

Hatvan órával eltávozásuk után, a nábob a szopurrai hegység szorosaiba érkezett, száz kis mérföldnyire Adzsuntától, a tartomány egy félreeső s kevesektől látogatott részébe, mely neki egy időre legalább, biztos menedékül kínálkozott.

A szopurai középmagasságú hegység, dél felé a nerbuddai mély völgy felett uralkodva, északra a vindiászi hegységre támaszkodva, számtalan ágaival a szűk völgyek egész szövedékét alkotja. Nána-Sahib itt, a gundok földének küszöbén oly néptörzsre talált, melyet egy az eddigieknél nagyobb mérvű s általános nemzeti fölkelés magvául vélt fölhasználhatni. A gundok földe, Gudsana, kétszáz négyszög mérföldnyi területen, több mint három milliónyi lakossággal, mely csak névleg áll angol uralom alatt, tényleg megőrizte még ősi hindu függetlenségét. Nána-Sahib jól tudta ezt s számított e népség támogatására.

A fölkelésre a talaj, a helyszín is jól volt választva. Gudvanától északra terül el a Bundelkund, ama nagy fennsík, mely a Vindiász hegység magaslatait s a hatalmas Jumna-folyó teknőjét foglalja magában. Ha egyszer a fölkelést ide vihette át, bizton remélhette, hogy az általános nemzeti fölkeléssé fog válni. Gudvanától keletre Kundisztán, a kundok földe terül el; ez a vad néptörzs, mely Jado-Pennor, a föld istene uralma alatt, a legszilajabb polynéziai néptörzsekhez hasonlítható vadságban él; Gudvanától nyugatra pedig az ogilek földe, merész, vállalkozó, erőteljes néptörzsé, kik harcra és zsákmányra mindig készek.

E vidéken akarta megvetni Nána-Sahib, rejtekben - nehogy az angol kormányzóság nyomára jöjjön, köröztetett személyleírása után, míg társai szabadon jöhettek, mehettek, köröztetve nem levén, maga Balao-Rao sem, ha csak a bátyjához való hasonlósága után rá nem ismernek a hatalom emberei.

Menedékhelyet e vadon vidéken nem volt nehéz találniok. A hindu kíséret egyik tagja, egy bennszülött gund vállalkozott, hogy őket ilyenre kalauzolja. S a Nerbudda egy mellékfolyójának partján egy elhagyott s mindenfelől elszigetelt tanyára, a tanditi pálba vezette a rejtekhelyet keresőket.

A pál nem falu, majornál is kevesebb vagy egészen magán álló vagy legföljebb nehány kezdetleges szurdéktól környezett tanya, mely egy-egy sziklamagaslatra vagy csúcsra van építve, erdők sűrűjébe rejtve s mindenfelől nehezen hozzáférhető, de annál könnyebben védhető, mert egy darab kővel, melyet a meredekről egy gyermek keze is legördíthet, össze lehet zúzni a hivatlanul közeledni akarót. A pálhoz csak sziklaösvény vezet s többnyire egy patak vagy folyó alkotja e rögtönzött erőd természetes sáncát, melyen bokáig vagy kötésig érő vízben átgázolva, a pál lakója nyomát veszíti s az üldözők nem tudhatják hol ment át és hova rejtőzött.

De bármennyire elkülönzöttnek s elzárkózottnak látszik is a pál így egymagában, az egyetértésben levő szomszéd lakók szikláról-sziklára, pálról-pálra tovább adott jelekkel könnyen közlekednek egymással s nehány perc alatt húsz mérföldnyi kerületben hírt adhatnak és vehetnek kölcsönösen. Egy meggyujtott szurkos faág, egy fáklyává rögtönzött fickó-fenyő, hadi vagy óvatossági jelül szolgál ez egymást értő hegylakóknak vagy éjjeli vadak s baglyok hangját utánozva, adják a csak általok ismert jelt egymásnak, hogy az idegent félrevezessék az ismeretlen hangokkal. S ha egy-egy pál fenyegetve van, a gund kiköltözik, odahagyja; szükség esetén lerombolja, vagy leégeti tanyáját s más rejtekbe menekül tova.

E pálok egyike, a tanditi pál, szolgált menedékül a fölkelő főnöknek s hozzátartozóinak. Ide vezette őket a hű gund, ki személyes ragaszkodással viseltetett a nábob iránt s itt helyezkedtek el március 12-én.

Első gondja volt a két testvérnek szorosan szemügyre venni a pál környékét s tudomást szerezni a vidék és lakói megbízhatóságáról. A mindenfelől elkülönzött, meredek sziklaoldallal s fák sűrűjével védett tanya a Nazzur-folyó által is körülárkolva, a biztonság minden föltételét egyesítette magában, annál inkább, mert egy földalatti menettel is összeköttetésben volt, melynek titkos kijárata a bérc aljában egy szűk völgytorokba nyílt s ezzel utolsó esetben még a menekülést lehetővé tette.

Nána-Sahib és öccse ennél biztosabb buvó helyet nem is találhatott volna.

Balao-Rao azonban nem elégedett meg ennyivel s négyszemközt kikérdezte a gundot a vidéken járókelő emberek felől.

– Mióta áll üresen e pál?

– Egy év óta, - felelt a gund.

– S ki lakott benne azelőtt?

– Egy nomád család, de nem soká tanyázott itt.

– S miért távozott?

– Mert e kopár föld nem adta meg táplálékukat.

– S távozásuk óta senki sem keresett itt menedéket?

– Senki.

– Nem mutatkozott-e a királyi seregből való katona vagy rendőr, közelében?

– Soha.

– És idegenek?

– Senki, - felelt a gund, - legföllebb egy szegény asszony.

– Miféle asszony?

– Valami három év óta egy szegény őrült nő tébolyog itt a Nerbudda völgyében. - Ki ő? senki sem tudja; még annyit sem tudunk felőle, hindu nő-e vagy idegen?

Balao-Rao egy percig elgondolkodott, aztán kérdezé:

– S mit csinál e nő?

– Jő s megy, - felelt a gund; - csupán alamizsnából él; a környéken mindenki vallásos tisztelettel viseltetik iránta, mint bomlott eszű iránt. Tudod uram, az ilyenek az istenek oltalma alatt állanak. Nem beszél soha; némának lehetne tartani, mert hangját senki sem hallotta; de tán mégsem az, mert akkor jelekkel beszélne. Rendesen éjszaka jár, meggyujtott faággal a kezében, szétbomlott hajjal, lengő ruhában, mezítláb. Azért nem is nevezik más néven, csak «Bolygó-tűznek».

– De, - mondta Balao-Rao, - ha így kószálva él, nem félhetünk-e, hogy ismét ellátogat rejtekünkbe?

– Ha eljő is, mit árthat. Amily néma, oly süket is. Mit sem lát, sem hall, mitsem vesz észre. Leülhet tűzhelyednél, szembe veled, a nélkül, hogy jelenlétedet tudná. Felkél szótlanul s tovább megy. Semmit sem tud s azért nem is árulhat el semmit. Tudod ő bomlott eszű s az ilyen, ha él is, halott! - Egyébiránt több hónapja már, nem látták őt e környéken.

Balao-Rao nagy figyelemmel hallgatta a hindu elbeszélését. De jónak látta nem szólani felőle Nána-Sahibnak; s nemsokára maga is megszűnt gondolni rá.

Egy hónap telt el a tanditi pálba megszállásuk óta s a Bolygó-tüzet senkisem látta még a Nerbudda-völgyében.