MANAUS

Manaus nem az Amazonas partján épült. Négyszázhúsz mérföld választja el Belémtől és mindössze tíz kilométer a Rio Negro torkolatától. A Rio Negro, vagyis a nagy folyam legnagyobb és legfontosabb mellékfolyójának bal partján emelkedik e tartományszékhely, magánházai és középületei festőien szép táj közepén magaslanak.

Manaus kikötője sok hajó gyülekezőhelye; a hajók egy része a folyamparton lehorgonyozva várja a kedvező szelet, másik részüket meg esetleg éppen javítják a várost szeszélyesen át- meg átszelő iguarapék és csatornák vizén, s így Manaus erősen emlékeztet a holland városokra.

Manaus hajdan a Moura, majd a Barra de Rio Negro nevet viselte. 1757-től 1804-ig mindössze egyik és nem is olyan jelentős része volt a torkolatvidéken elterülő és a nagy mellékfolyóról elnevezett katonai közigazgatási területnek. 1826-ban már a hatalmas Amazonas tartomány székhelye, melyet a Közép-Amerika területein hajdanában élő nagy indián törzsről neveztek el.

A rosszul tájékozott utazók sokszor összecserélték ezt a várost a legendás hírű, talán inkább mesebeli Manoával, mely - úgy mesélték - a mondabeli Parima-tó mellett emelkedett, ami viszont aligha volt más, mint a Rio Branco, vagyis a Rio Negro egyik mellékvize. Ez lett volna az a bizonyos Eldorádó, melynek uralkodója a mesék szerint minden reggel aranyporral szóratta be magát, merthogy e csodás tájakon lapátolni lehetett a rengeteg aranyat. A mesék azonban hamarosan megfakultak, kiderült, hogy a csodálatos aranykincsek csak a képzeletben léteztek, az értéktelen csillámkőzet csalta meg az aranyásók mohó tekintetét.

Az utazó Eldorádó mesebeli gazdagságának nyomát sem találja Manausban. A város ötezer lakosából legkevesebb háromezer a hivatalnok, ők dolgoznak a város aránylag nagy számú középületében: a törvényhozó testületek székházában, az elnöki palotában, az adóhivatali központban, a postaigazgatóság házában, a vámhivatalban; 1848-ban kollégium, majd 1851-ben kórház is épült Manausban. Hogy lássuk, mennyire jelentős volt itt a közintézmények és létesítmények száma, meg kell még említenünk, hogy temető is létesült annak a dombnak a keleti lejtőjén, melyen 1669-ben emelték a ma már romokban álló erődítményt; annak idején ez az erődítmény védte a települést az amazonasi kalózok ellen.

Manaus lakossága a háromezer hivatalnokon és katonán kívül jobbára portugál kereskedőkből és a Rio Negro vidékének különböző törzseihez tartozó indiánokból áll.

A városnak három, meglehetősen rosszul szabályozott nagyobb utcája van, valóban jellegzetes mindháromnak a neve: Atyaisten utca, Fiúisten utca és Szentlélekúristen utca. Nyugat felé húzódik az a százados narancsfák árnyékolta, gyönyörű sugárút, melyet mindig áhítatosan kíméltek a régi városból új várost alkotó építészek.

A főbb útvonalakat a kövezetlen utcák egész hálózata köti össze, az ezeket átszelő sok csatornán fahidak szolgálják a gyalogosforgalmat. Egyes részeken gyommal és káprázatos színű vadvirággal benőtt, hatalmas telkeken át folyik az iguarapék sötét vize, természetes parkok ezek a telkek, valamennyit gyönyörű fák árnyékolják.

A város néhány száz magánháza meglehetősen kezdetleges, vannak köztük cseréptetősek, akad pálmalevéllel fedett, csaknem valamennyi tornácos, a házak kiugró előrészében vannak a javarészt portugál kereskedők boltjai.

S hogy miféle emberek lépnek ki ezekből a köz- és magánépületekből, hogy szabad idejükben sétálgassanak a város utcáin? Előkelő megjelenésű férfiak fekete redingote-ban, selyemkalpaggal, a lábukon fényes cipő, kezükön élénk színű kesztyű, nyakkendőjükben gyémántos tű, no és magas, feltűnő, fidres-fodros ruhába bújt nők divatos kalappal a fejükön, s végül indiánok, akik maguk is európaizálódnak, s szép lassan maguk pusztítják el mindazt az ősi népi jelleget, amit a civilizáció térhódítása eddig megkímélt az Amazonas völgyének e középső részében.

Ilyen hát az a Manaus, melyről az olvasónak némi képet kellett kapnia ahhoz, hogy megértse történetünk folyását. Hosszú útja közepén a jangada tragikus körülmények között itt kényszerült megállásra, és rövid idő alatt itt zajlanak majd le egy rendkívül titokzatos ügy bonyodalmai.