A SZIKLA BELSEJÉBEN

Másnap körülnézek a Back Cup hatalmas sziklabarlangjában. Tehetem bátran, senki sem akadályoz.

Micsoda lidérces éjszakát töltöttem ott, milyen izgatottan vártam a virradatot!

Amikor megérkeztünk, egy kisebb barlangfélébe vezettek, mintegy százlépésnyire attól a parttól, ahol a tug kikötött. A tizenkét láb¹ hosszú, tíz láb széles barlangot villamos izzólámpa világította meg. Az ajtó, amelyen beléptem, bezárult mögöttem.

Nem csodálkoztam azon, hogy villanyvilágítással találkozom a barlangban, hiszen a *tug*ot is villanyárammal világították. Vajon miből nyerik az elektromosságot, hol lehet az áramfejlesztő telep? Talán éppen itt, ebben a sziklaüregben vannak a gépek, a dinamók, az akkumulátorok?...

Cellámban asztal áll (rajta élelmiszerek), megvetett ágy, nádfonatú karosszék és szekrény, a szükséges fehérneművel és ruhákkal. Az asztal fiókjában papírt, tintát, tollat találok. A jobb szögletben mosdóasztalka, teljesen felszerelve. Minden nagyon tiszta.

Az első vacsora friss halból, szárított húsból, jóízű kenyérből, sörből és *whisky*ből² állt. De olyan kimerült voltam, hogy alig ettem egy-két falatot - éppen csak csipegettem belőle, ahogy mondani szokás.

Pedig ugyancsak úrrá kell lennem magamon, ugyancsak helyén kell legyen az eszem! Vissza kell nyernem régi nyugodtságomat, ha azt akarom, hogy ez a harc az erkölcs diadalával végződjék! E marék embernek, aki elrejtőzve él itt, a szikla mélyében, meg kell tudnom a titkát! Meg akarom tudni, és meg is tudom!...

D’Artigas gróf eszerint a Back Cup sziklaüregében lakik! Ha luxushajója nem jár az óceánon, az amerikai partokon, sőt talán az európai vizeken, akkor itt húzza meg magát, ebben a barlangban, melynek még a létezését sem gyanítja senki! Ezt az ismeretlen rejtekhelyet ő fedezte fel! Vízbe nyíló kapun közlekedik, s a kapu nyílása tíz-tizenöt lábnyi mélységben torkollik az óceánba!

Vajon miért zárkózik el az emberiségtől?... Miféle múltja lehet?... Ha a D’Artigas név csak álnév, és a grófi cím is csak afféle kölcsönvett titulus - mint gyanítom -, ugyan mi oka lehet, hogy igazi kilétét eltitkolja? Talán elítélt vagy száműzött, aki az önkéntes számkivetettséget vállalta a kényszerű helyett?... Vagy talán bűnözővel van dolgom, aki úgy akarja elkerülni a büntető igazságszolgáltatást, hogy ennek a sziklaüregnek a mélyére veszi be magát?... Erről a gyanús emberről akármit feltételezek!

Mindig és minduntalan az a kérdés merül fel bennem: mi oka lehetett D’Artigas grófnak arra, hogy Thomas Rocht - az ismert körülmények közt - elrabolja a Healthful-House-ból? Mindmostanáig nem kaptam kielégítő választ erre a kérdésre. Talán arra számít, hogy kicsalja tőle a fulgurátor titkát, és ha rejtekhelyét véletlenül felfedezték, a Back Cup védelmére használhatja fel a fulgurátort?

Hiszen ha ez csakugyan bekövetkeznék, a puszta szigetet könnyen hatalmukba kerítenék a támadók, nem is kellene megostromolniuk: elég lenne, ha csupán kiéheztetnék. A tug egymaga nemigen tudná élelmezni az egész települést, a kétárbocos pedig sehogyan sem törhetné át az ostromzárat. De még ha ez sikerülne is: körözéséről a világ minden kikötője azonnal értesülne...

Mi hasznát remélheti hát D’Artigas gróf Thomas Roch fulgurátorának? El sem képzelhetem!

Hét óra tájban felrezzenek álmomból. Rabja vagyok ugyan a Back *Cup*nak, de az ajtót nem zárták rám. Semmi akadálya, hogy elhagyjam a cellát. Kilépek...

Ajtóm előtt, mintegy harmincméternyire, amolyan rakpartféle sziklapárkányzat húzódik jobbra-balra.

Az Ebba néhány matróza hordókat gurít fel a tug fenekéről. A tengeralattjáró egy rakodógátszerű sziklafok mellett áll a víz felszínén.

Szemem lassanként hozzászokik a barlangban uralkodó félhomályhoz. A boltozat tetején kerek rés nyílik, azon át szűrődik be a világosság.

Hm - mondom magamban -, tehát ezen a nyíláson száll fel a gőzpára vagy inkább: a füst, amelyet már három-négy mérföldről is látni lehet!

Agyamon egész hosszú gondolatsor cikázik végig.

A Back Cup tehát nem vulkán, mint általában hiszik, s mint én is hittem. A füstfelhő, a felcsapódó lángok: mind emberkéz munkája!

A dördüléseket, amelyektől a bermudai halászok holtra ijedtek, nem a föld belső forrongása okozta. Mindez csinált dolog volt... Ezek a jelenségek csak azért látszottak, mert a Back Cup gazdája úgy akarta, s arra szolgáltak, hogy elriasszák a szigetről a partszegélyen megtelepedett halászokat! És D’Artigas gróf el is érte a célját: jelenleg ő a sziget korlátlan ura! Pusztán a robbanások zajával, pusztán azzal, hogy az áramlatok által odasodort moszat és hínár füstjét kibocsátotta az álkráteren, sikerült rászednie a világot. Sikerült elhitetnie, hogy a Back Cup voltaképpen tűzhányó, amely váratlanul működni kezdett, és kitörésével az egész szigetet veszélyezteti... De a kitörés persze elmaradt.

Így kellett történnie! Mert amióta a bermudai halászok elköltöztek a szigetről, a Back Cup ormából szüntelenül sűrű füst gomolyog.

Ezenközben mindjobban világosodik körülöttem. Minél magasabbra jut a nap az égboltozaton, annál erősebben tódulnak be sugarai az álkráteren. Így hát a barlang nagyságáról rövidesen biztos fogalmat alkothatok.

Íme vizsgálódásaim eredménye:

A csaknem kör alakú Back *Cup*nak ezerkétszáz méter a külső kerülete, területe pedig ötvenezer négyzetméter, vagyis öt hektár. Falai alul, a tövükben mintegy harminc-száz méter vastagok lehetnek.

Ebből az következik, hogy - leszámítva a falak vastagságát - a sziklasziget egész tenger fölötti részét a barlang foglalja el. A tenger alatti alagút, amelyen a barlang lakói közlekednek (s amelyen a tug idehozott bennünket), becslésem szerint körülbelül negyven méter lehet.

E megközelítően pontos számadatok alapján némi fogalmunk lehet a barlang nagyságáról. De bármily nagy is, az Ó- és Újvilágban számos nagyobbat ismernek. Azokat azonban már alaposan végigfürkészték a barlangkutatók.

Tény az, hogy a krajnai, northumberlandi, derbyshire-i, a piemonti, morée-i, a Baleárokon levő, a magyarországi és kaliforniai barlangok ennél jóval nagyobbak. Nagyobb a belgiumi han-sur-lesse-i barlang, valamint az Egyesült Államokban levő, kétszázhuszonhat boltozatos teremből álló kentuckyi mammutbarlang is, amelyben hét patak, nyolc zuhatag és egy öt-hat mérföld hosszú tó található; végéig mindmáig nem jutottak el a geológusok.

Mint ezer meg ezer más turista, én magam is megfordultam a kentuckyi barlangokban. Fő ürege most jó összehasonlítási alapul szolgál.

A mammutbarlangban, éppen úgy, mint itt, különféle alakzatú, hatalmas pillérek tartják a boltozatot. Ezek a pillérek mindkét barlangot a gót stílusú székesegyházak belsejéhez teszik hasonlatossá; a fő- és mellékhajók, oldalkápolnák elhelyezése azonban e barlangokban természetesen korántsem olyan szabályos, mint az igazi egyházi épületekben.

A kentuckyi és a Back Cup-i barlangok között abban látom a legfőbb különbséget, hogy annak boltozata százharminc méter magas, utóbbié ellenben nem több hatvan méternél. De a Back Cup-i barlang ezt a magasságot is csak annál a kör alakú tetőnyílásnál éri el, amelyen a füst és a láng szokott a magasba csapni.

De az említett barlangoknak még egy igen jellegzetes sajátságuk van, s erről külön is meg kell emlékeznem: nyílásuk könnyen hozzáférhető, következésképpen egyik napról a másikra valamennyit felfedezhették.

A Back Cup*on azonban más a helyzet. Ez a sziget a tengeri térképen úgy szerepel, mint a Bermudák csoportjához tartozó sziklaszirt. Kinek jutna eszébe, hogy ekkora barlang tátong a belsejében? Csak az tudhatja meg, hogy ez a barlang egyáltalában létezik, aki oda már bejutott. De hogy bejusson, ahhoz tenger alatt járó hajóba kell ülnie, olyasfélébe, mint például D’Artigas gróf *tug*ja.*

Nézetem szerint a különös jachttulajdonos is csak véletlenül bukkanhatott rá az alagútra, amely lehetővé tette, hogy a Back Cup belsejében megalapítsa ezt a titokzatos települést.

Alaposan szemügyre veszem a barlang falai közé zárt tavat, és megállapítom, hogy az meglehetősen kis kiterjedésű. Kerülete alig háromszáz-háromszázötven méter. Valójában nem más, mint a sziklapartok közé szorított lagúna, de arra elég nagy, hogy a tug kényelmesen mozogjon benne, mert - mint megtudtam - mélysége a negyven métert is eléri.

Nyilvánvaló, hogy ez a kripta, helyzeténél és szerkezeténél fogva, azoknak a barlangoknak csoportjába tartozik, amelyek a tengervíz benyomulása folytán keletkeznek. A tűz és a víz egyaránt közrejátszott megalkotásában, s ebből a szempontból ugyanolyan, mint a crozoni és morgate-i barlang a francia douarrenez-i öbölben, a Bonifacio-barlang a korzikai parton, a Thorgatten-barlang Norvégiában (utóbbinak ötszáz méterre becsülik a magasságát!), mint a görögországi és gibraltári barlangok vagy akár a kokinkínai tourane-beliek. Vázuk jellege azt mutatja, hogy valamennyit kettős geológiai munka teremtette.

A Back Cup javarészt mészkő. A lagúna partjától lankásan emelkedik a szirtfal. Néhol finom, apró szemű kavicsréteg csillan elő a parton; itt-ott a „kőtörőke” nevű virág kemény, tömött csomói sárgállanak rajta. Amott vastag rétegben halmozódik a moszat és a hínár. Némelyik csomó már kiszáradt, másik még nedves; kesernyés tengerszagot áraszt: a tengerár csak nemrégiben sodorta át az alagúton, és vetette a lagúna partjára.

De a Back Cup sokféle szükségletére nemcsak ezt a tüzelőanyagot használják. Kissé távolabb nagy rakás kőszenet látok: nyilván a tug vagy a vitorlás hozhatta. A barlang lakóinak tehát éppen elég fűtőanyag áll a rendelkezésére, s nem szorulnak a lagúna partjaira rakódó tengeri hínárra. De - ismétlem - az a füst, amely a kráteren gomolygott a levegőbe, ezeknek az előzetesen megszárított növényeknek az elégetéséből származott.

Továbbhaladva a lagúna északi partján, megpillantom a „trogloditák” odúit. Avagy nem illik a Back Cup telepeseire ez a név, amellyel a művelődés legalacsonyabb fokán álló barlanglakókat jelölik?

A barlangnak ezt a részét Bee Hive-nak*,* vagyis méhkaptárnak nevezik. Rá is szolgál erre a névre: falba vájt odúk sorakoznak egymás mellett a mészkősziklában, s ezek az emberdarazsak ott fogtak tanyát.

A keleti oldalon egészen más képe van a barlangnak. Száz meg száz természetes oszlop tör ott a magasba, szeszélyes görbületekkel: azok tartják a boltozatot. Valóságos sziklaerdő: mészkőfalainak csúcsa a mennyezetig ér. Az oszlopok mögött kanyargó ösvények vezetnek a barlang mélyébe.

Ha a sziklafalba vájt odúk számából indulok ki, úgy becsülöm, hogy D’Artigas grófnak mintegy nyolcvan-száz embere lakhatik a barlangban.

Az egyik elkülönítve álló cella előtt megpillantom D’Artigas grófot. Éppen most csatlakozik hozzá Serkö mérnök és Spade kapitány. Néhány szót váltanak egymással, aztán mindhárman a lagúna partjára sietnek, s megállnak a rakodógátnál, a vízen himbálódzó tug előtt.

Tizenkét matróz csónakon szállítja át a kirakott áruk egy részét a lagúna túlsó partjára, ahol az oldalsó falba vájt raktárhelyiségek nyílnak.

A tenger alatti bejáró száját sehol sem látom. Annak idején megfigyeltem, hogy a tengerről érkező vontatóhajónak néhány méternyire a víz alá kellett merülnie, hogy bejuthasson a barlang belsejébe. E tekintetben tehát a Back Cup nagyon elüt a strazzai vagy a morgate-i barlangtól, mert azokba mindig be lehet jutni, még magas vízállás idején is.

Vajon van-e valami más kijárata is a Back *Cup*nak a tengerre, valami természetes vagy mesterséges folyosó? Nagyon fontos volna, hogy ezt megtudjam!

A Back Cup igazán megérdemli a nevét. Csakugyan az, aminek látszik: hatalmas, felfordított csésze. Nemcsak kívülről színleli az alakját, hanem - s ez az, amit az emberek nem tudnak! - belseje is szakasztott olyan.

Említettem már, hogy a lagúna északi oldalát, a tenger alatti alagút szájától jobb kéz felől, a barlang Bee Hive nevű része foglalja el. Ezzel átellenben a raktárhelyiségek sorakoznak. Az ott felhalmozott holmik: bálák és más portékák, boros-, sörös- és pálinkáshordók, konzervládák és egyéb csomagok jelzése rendkívül sokféle eredetre vall. Az ember azt hihetné, hogy vagy húsz különböző hajóról kerültek oda.

Valamicskével távolabb, magas deszkakerítés mögött tekintélyes épület áll; könnyen felismerhető, hogy mi a rendeltetése. Egy magasba nyúló oszlopról számos rézsodrony húzódik minden irányba: ezek a sodronyok vezetik a villanyáramot a barlang boltozatára függesztett hatalmas fényű izzólámpákba, s ezek táplálják a „méhkas” celláiban égő villamos lámpásokat is. Az oszlopok között is számos világítótest csüng; fényük bejárja a barlang legtávolabbi zugait.

Szeretném tudni, vajon szabadon járhatok-kelhetek-e majd ebben a barlangban. Remélem. Miért is korlátozna D’Artigas gróf a szabad mozgásban? Miért is ne nézhetném meg az ő titokzatos birodalmát?... Amúgy sem mehetek ki a barlangból, hiszen csak az alagút vezet ki belőle, s azon nem juthatok keresztül, mert kapuját maga a tenger őrzi...

De tegyük fel, hogy valamiképpen mégis átjutok... Mi lesz aztán? Rögtön észreveszik a szökésemet... A tug egy tucat embert rak a partra, s azok töviről hegyire átkutatják a szigetet, és menthetetlenül visszahurcolnak. Akkor aztán igazán vége a szabad mozgásnak, még a barlangban is!

Szóval addig, amíg komoly reményem nincs a sikerre, a szökésre még csak gondolnom sem szabad. Ha azonban kedvező alkalom kínálkozik, két kézzel megragadom!

Ide-oda járkáltam a „lépsejtek” sorai között. Eközben alkalmam nyílt alaposabban szemügyre venni néhányat D’Artigas gróf emberei közül, akik arra adták magukat, hogy életüket itt éljék le, a Back Cup egyhangú magányában.

Elhaladtam mellettük, de ügyet sem vetettek rám. Közelebbről is megnéztem őket, és az a benyomásom támadt, hogy szedett-vedett népség, a világ legkülönbözőbb részeiből toborozhatták össze őket. Nem látok rajtuk semmi közös származásra valló jelet, még annyit sem, mint az amerikaiakon, európaiakon és ázsiaiakon: arcuk színe is a fehér, a rézvörös és a fekete között váltakozik... de ez a fekete szín nem annyira az afrikai négerek feketesége, mint inkább az Indiai-óceán lakóié. Végeredményben, úgy rémlik, legtöbben a malájiak jellegzetességeit mutatják, sokan közülük félreismerhetetlenül. A gróf maga határozottan az Indiai-óceán szigetlakói közül való, Serkö mérnök levantei, Spade kapitány olasz származású.

No de ha nem is egy fajtához tartoznak, annyi biztos, hogy egyenlő vágyak és törekvések tömörítették össze őket. Nyugtalanító kifejezés ül az arcukon, tekintetük vad, gonosz. Erőszakos fickóknak látszanak, akiken a nyers szenvedély uralkodik, és semmiféle gaztettől nem riadnak vissza.

Újra felmerül agyamban a gondolat: hátha különféle bűncselekmények, rablások, lopások, gyilkosságok, gyújtogatások és egyéb gaztettek hosszú sorát követték el közösen, és most azért bujkálnak itt, ennek a barlangnak a mélyén, hogy az igazságszolgáltatás sújtó kezét elkerüljék?... Hiszen akkor D’Artigas gróf nem egyéb, mint holmi rablóbanda vezére, Serkö és Spade kapitány a hadsegédei, a Back Cup pedig közönséges kalóztanya!

Ez a gondolat mindinkább megrögződik bennem; nagyon meglepne, ha idővel tévedésnek bizonyulna. Mindaz, amit első kirándulásom alkalmával láttam és tapasztaltam, megerősít ebben a hitemben, és feljogosít engem akár a legsötétebb gyanúsításokra is.

Bármiként álljon is a dolog, bármi egyesítette is a Back Cup lakóit, mindenesetre úgy látom, hogy valamennyien korlátlanul alávetették magukat D’Artigas gróf akaratának. Ha azonban a gróf ilyen vaskezű fegyelem alatt tarthatja embereit, ez azt jelenti, hogy viszonzásul bizonyos előnyökkel kárpótolja őket...

A partnak azt a részét, amely alatt az alagút torkollik a barlangba, már végigjártam. Most a lagúna túlsó partján állok. Már a másik partról látom, hogy itt van a raktár: itt halmozzák fel azokat a holmikat, amelyekkel az Ebba tér haza különböző útjairól.

A raktáron túl áll az áramfejlesztő telep. Elsétálok előtte, és az ablakon keresztül megpillantom a gépeket: a modern technika legújabb vívmánya valamennyi: kevés helyet foglalnak el, és tökéletes szerkezetűek. Nyoma sincs itt a kőszénnel fűtött, bonyolult gőzgépeknek. Úgy van, ahogy sejtettem: rendkívüli munkaerejű galvánelemek szolgáltatják a villanyvilágításhoz és a tug üzemben tartásához szükséges energiát. Valószínűleg ezt használják a cellák fűtésére és egyéb házi célokra is.

A vizet - ezt saját szememmel láttam - mindenesetre ezzel desztillálják; a szomszédos üregben ott állanak a párolólombikok. A Back Cup lakóinak nincs szükségük arra, hogy a szigetre bőven ömlő esővizet felfogják. A villanyteleptől néhány lépésnyire óriási vízgyűjtő medencét látok, olyasfélét, amilyent a Bermudákon volt alkalmam megcsodálni, csak ez persze jóval kisebb annál. Ott tízezer lakos vízszükségletéről volt szó, ez azonban nem lát el többet, mint száz... hogy is mondjam... Nem is tudom, minek nevezzem őket.

A vezérnek meg embereinek bizonyára megvolt a maguk komoly oka, hogy ebben a barlangban rejtőztek el. De hát mi ez az ok?... Ha a szerzetesek kolostorba zárkóznak, hogy elvonuljanak a világ zajától... értem. Csakhogy D’Artigas gróf alattvalói éppenséggel nem hasonlítanak holmi Benedek-rendi vagy karthauzi barátokhoz!

Folytatom utamat az oszloprengetegben, és a barlang végébe érek. Senki sem állja utamat, senki sem szólít meg. Ügyet sem vetnek rám.

A Back *Cup*nak ez a része igen érdekes: méltán hasonlítható a kentuckyi vagy baleári csoport legcsodálatosabb barlangjaihoz is. Emberkéz ilyent létre sem hozhat: csak az őserejű természet képes ilyen alkotásokra. Ámulva, rettegve gondol a látogató a föld mélyében rejlő erőre, amely ilyen káprázatos műveket teremtett. A napfény egyelőre igen rézsútosan esik a boltozat közepén nyíló hasadékon keresztül a lagúna túlsó partjára, este azonban, ha kigyúlnak a lámpák, meseszerű látványt nyújt a barlang...

A barlangból kivezető utat azonban hiába kerestem, kutattam, nem találtam sehol.

Még csak azt akarom megjegyezni, hogy ezen a puszta szigeten rengeteg a madár: a sirály, a tengeri fecske. Ezek a madarak a Bermudáknak is állandó lakói. Itt, úgy veszem észre, békében hagyják őket, hadd szaporodjanak. Közel szállnak az emberhez, cseppet sem félénkek.

De a madarakon kívül más állat is él a Back Cup*on.* A Bee Hive melletti karámokban teheneket, sertéseket, baromfiakat láttam. A Back Cup ellátása, a változatos élelem tehát biztosítva van. Hozzájárul ehhez az is, hogy a tengeren, a zátonyok között és magában a lagúnában, serényen folyik a halászat.

Egyébiránt elég egy pillantás, és az ember mindjárt meglátja a Back Cup lakóin, hogy semmiben sem szenvednek hiányt. Izmos, tagbaszakadt fickók valamennyien, forró égöv alatt megbarnult tengeri medvék, tengeri légtől oxigéndús vérű legények. Öregember, gyermek egy sincs a szigeten; a Back Cup egész lakossága harminc-ötven éves férfiakból áll.

De miért adták magukat erre az életmódra? Sohasem hagyják el a Back Cup-i rejtekhelyet?

Talán nemsokára megtudom*.*