December 8-tól 17-ig.

Mikor beesteledett, a vitorla-takarók alá húzódtunk. Minthogy nagyon el voltam fáradva az árbocon töltött kínos hosszú idő miatt, néhány órára elaludtam.

A tutaj aránylag kevéssé lévén megterhelve, elég könnyen emelkedik. Mivel a tenger nem háborog, a habok nem érnek el minket. Csakhogy fájdalom, ha a tenger háborgása szűnik, az azért van, mert a szél gyöngül s reggel felé azt vagyok kénytelen naplómba jegyezni: szélcsönd.

Midőn ismét megvirradt, semmi említésre méltó sem történt. Letourneurék is aludtak az éjszaka egy részén át. Aztán még egyszer kezet szorítottunk egymással. Miss Herbey szintén aludt; vonásain nem látszik már oly igen a bágyadtság s arca visszanyerte szokott nyugodt kifejezését.

Már a tizenegyedik szélességi fokon alul vagyunk. A hőség napközben szerfölött nagy s a nap tündöklően ragyog. Úgy érezzük, mintha forró gőz volna a levegőbe vegyülve. Mivelhogy a szél csak néha-néha fúj egy kicsit, a vitorla lecsügg az árbocra a szünetek alatt, melyek hosszasan eltartanak. De Kurtis Róbert és a kormányos bizonyos jelekből, melyeket csak tengerészek bírnak fölismerni, azt következtetik, hogy az ár óránként két-három mérföldnyi sebességgel visz bennünket nyugat felé.

Ez kedvező körülmény volna, mely jelentékenyen megrövidítené utunkat. Bárcsak ne csalódnának a kapitány és a kormányos, mert ebben a hőségben már ez első napoktól kezdve alig elég az a kis víz, amit kapunk, szomjuságunkat kissé csillapítni!

Mindamellett azonban a helyzet igazán javult, mióta elhagytuk a Chancellor fedélzetét, azaz hogy inkább a Chancellor árbockosarait. A hajó minden pillanatban elsülyedhetett, holott ez a talp, amelyen most helyet foglalunk, legalább aránylag biztos. Igen, ismétlem, hogy a helyzet nevezetesen javult, következőleg mindegyikünk jobban is érzi magát. Majdnem kényelemről szólhatnék; járhatunk, kelhetünk a tutajon. Napközben összeülünk, beszélgetünk, vitatkozunk, nézegetjük a tengert. Éjjel betakarjuk magunkat a vitorlákkal s alszunk.

– Kazallon úr, - szólt hozzám Letourneur András néhány nappal aztán, hogy ez új járművön helyet foglaltunk, - nekem úgy látszik, hogy ismét a csöndes nyugalom napjait kezdjük élvezni, mint a Ham-Rock szigetén, tartózkodásunk alatt.

– Édes Andrásom, igazán úgy van, - viszonzám.

– Csak azt teszem még hozzá, hogy ez a tutaj sokkal többet ér, mint az a sziget, mert ez megy!

– Míg a szél kedvező, András, igaz, hogy ez a tutaj előnyösebb, de ha a szél megfordul...

– Ej, Kazallon úr! - felelte a fiatal ember, - ne csüggedjünk, hanem bízzunk!

Igen! mindnyájan bízunk. Úgy látszik, hogy már átestünk a rettenetes megpróbáltatásokon s nem folytatódnak azok tovább. A körülmények sokkal kedvezőbbek lettek. Nincs köztünk egyetlenegy sem, ki ne érezné magát csaknem teljesen megnyugtatva.

Hogy Kurtis Róbert lelkében mi megy végbe, azt nem tudom, s nem mondhatom meg, hogy osztozik-e a mi jelenlegi nézeteinkben. Ő többnyire félrehúzódik. Nagy rajta a felelősség terhe, bizonyosan! Ő a kapitány, neki nemcsak a saját életét, hanem a mienket is meg kell menteni! Tudom, hogy ő így fogja föl kötelességét. Látjuk is, hogy gyakran gondolatokba mélyed és mindenki óvakodik zavarni őt.

A matrózoknak hosszú az idő s legnagyobb részök alszik a tutaj elején. A hátsó rész a kapitány parancsára az utasok számára tartatott fönn és sátort emeltek ott, mely alatt egy kis árnyékot élvezhetünk.

Mindnyájan tökéletesen egészségesek vagyunk. Egyedül csak Walter hadnagy nem bírja visszanyerni erejét. Hiába ápolgatjuk, nem ér semmit, szegény fiatal ember napról-napra jobban gyöngül.

Letourneur Andrást soha sem tanultam jobban becsülni, mint a mostani körülmények közt. Ez a szeretetreméltó fiatal ember a lelke a mi kis társaságunknak. Eredeti szellem, s az ő módja, mellyel a dolgokat tekinti, tele van új eszmékkel, váratlan megjegyzésekkel. Társalgása szórakoztat, gyakran oktat minket. Mikor András beszél, beteges arca fölélénkül. Atyja szinte elnyeli szavait, úgy csügg rajta. Néha megfogja a fia kezét s egész órák hosszáig kezében tartja.

Néha belevegyül beszélgetésünkbe miss Herbey, de különben nagyon tartózkodó marad. Mindegyikünk iparkodik előzékenység által elfelejteni vele, hogy elvesztette azokat, kik természetes védői tartoztak volna lenni. Letourneur úrban valódi jó barátot talált e fiatal leány, mintha csak atyát talált volna s miss Herbey oly bizalommal is beszél hozzá.

A Letourneur úr kérésére elmondta élete történetét, - e bátorság és lemondással teljes életét, mely a szegény árvák osztályrésze. Két év óta a Mrs. Kear házában volt s most itt áll minden támasz nélkül a jelenben, vagyon nélkül a jövőben és mégis bizalomteljesen, mert készen áll minden megpróbáltatásra. Miss Herbey jelleme, lelki ereje által tiszteletet parancsol s nem illette még idáig egy sértő szó, egy sértő hang, ami pedig hajónkon lévő némely durva ember ajkáról könnyen kicsúszik.

December 12., 13. és 14-én semmi változás sem történt helyzetünkön. A szél folyvást kelet felől fújt, néha jobban, néha gyöngébben. A hajózás minden különös eset nélkül folyt. A vitorlát sem kellett változtatni, sem a kormányrúdon módosítani. Tutajunk megy, amerre a szél viszi. Néhány matróz mindig őrt áll az előrészen, hogy a legéberebb figyelemmel vigyázzanak folyton a tengerre.

Egy hete mult, mióta elhagytuk a Chancellort. Erősíthetem, hogy hozzá szokunk a szűk adagokhoz, melyekre szorítottak bennünket. Igaz, hogy testi erőnket nem is lankasztják fáradalmak. «Nem koptatjuk magunkat» - ez a köznapi szólásmód teljesen kifejezi azt, amit értek - s ilyen viszonyok közt kevés kell az embernek, hogy fönntartsa magát. A legnagyobb nélkülözés a víz hiánya, mert ebben a nagy hőségben, az, amit kapunk, bizony nem elég.

15-én egy csoport hal hemzsegett a tutaj körül. Ámbár a mi horgaink nem állnak egyébből, mint hosszú zsinegekből, végükön meggörbített szöggel, melyre csalétkül apró szárított húst tűztünk, azért mégis nagy csomó apró halat fogtunk, olyan falánkok.

Ez igazán csodálatraméltó halászat, s ezen a napon ünnepet ülünk a tutajon. Egy részét e halaknak roston megsütöttük, a másik részét tengervízben megfőztük, tüzet rakván a tutaj előrészen. Mily pompás lakoma! S mennyit megkíméltünk élelmi készletünkből! Ez apró halak oly bőven ellepik körülöttünk a vizet, hogy két nap alatt majd két mázsát fogtunk belőlük. Már most csak eső jöjjön s minden jó lesz.

Fájdalom, ez a csoport hal nem sokáig maradt körülöttünk. 17-én néhány nagy cápa jelent meg a tenger fölszínén, - abból az óriási pettyegetett fajból, mely két-harmadfél öl hosszú. Úszó-szárnyaik s testök felső része fekete, fehér színű pettyekkel és harántékos csíkokkal. E borzasztó állatok közelléte nagyon nyugtalanít bennünket. A tutaj csekély emelkedettsége folytán, csaknem egy szinten vagyunk velök s farkaik több ízben rémítő hevesen csapkodják tutajunk gerendáit. A matrózok emelőrudakkal elriasztották ugyan őket; de csodálnám, ha nem jönnének vissza s nem követnének bennünket makacsul, mint számukra esendő zsákmányt. Nem szeretem ezeket az előérzetes szörnyetegeket!