Október 15-től 18-ig.

A hajó útja tovább folyik, mint azelőtt, a szél folyvást északkeleti, s aki valami aggodalommal nincs előre eltelve, annak úgy látszik, hogy a hajón mi sem történt, semmi rendkívüli dolog.

Pedig mégis történt valami! A matrózok gyakran összecsoportosulnak, beszélgetnek maguk közt s elhallgatnak, ha hozzájok közeledünk. Többször hallottam ezt a szót: «a lék», amit már Letourneur úr hallott. Vajjon mi lehet a hajófenékben, hogy annyi elővigyázatra van szükség? Miért vannak a hajófenékre nyíló lékek légmentesen elzárva? Igazán, ha egy ellenséges csoportot tartanánk a hajóközben fogva, nem őrködhetnénk szigorúbban, hogy ki ne törjenek!

15-ikén, amint a födélzet előrészén sétálok, hallom, hogy Owen matróz így szól a társaihoz:

– Tudjátok, mit mondok? Én nem várnék az utolsó pillanatig. Kiki gondoskodjék magáról.

– Hát mit csinálnál te, Owen? - kérdi a szakács, Jynxtrop.

– Na! - felel a matróz, - a csónakokat nem a tengeri malacok kedvéért találták föl!...

Ez a beszélgetés hirtelen megszakadt s nem tudhattam meg belőle többet.

Valami összeesküvést szőnek talán a hajó tisztjei ellen? Kurtis Róbert lázongás jeleit födözte föl talán? Némely matróznak a rossz akaratától mindig félni lehet s vasfegyelem alatt kell őket tartani.

Elmult három nap, mialatt, legalább úgy látszik, semmi új dolog nem adta elő magát, amit följegyezhetnék.

Tegnap óta veszem észre, hogy a kapitány s a másodkapitány gyakran értekeznek egymással. Látom, hogy Kurtis Róbert ingerült kézmozdulatokat tesz, ami meglep engem olyan önmagán uralkodni tudó ember részéről, - de úgy látom, hogy e beszélgetések végén Huntly kapitány még jobban köti magát föltett szándékához. Egyébként úgy látszik, hogy rendkívüli izgatottságban van, - aminek okát nem értem.

Letourneurék és én, mi észrevettük már az ebéd alatt a kapitány komor hallgatagságát s Kurtis Róbert nyugtalanságát. Néha igyekszik a másodkapitány föleleveníteni a társalgást, de csakhamar ellankad az megint és sem Falsten mérnök, sem Mr. Kear nem arra való emberek, hogy azt fölelevenítsék. Ruby még kevésbé. Ez utasok azonban panaszkodni kezdenek, hogy soká tart az út. Mr. Kear afféle ember, ki előtt az elemeknek is meg kell hajolniok, úgy látszik, hogy Huntly kapitányt felelőssé teszi ezért a késedelemért s nagyon félvállról kezd vele beszélni.

14-ikén napközben s ettől kezdve naponként a másodkapitány parancsa szerint több ízben megöntözik a födélzetet. Rendesen csak reggel szokták ezt tenni; de most bizonyosan abból az okból cselekszik, hogy a nagy hőséget mérsékeljék, amit most ki kell állnunk, mert jelentékenyen lesodortattunk dél felé.

A hajófenékre vivő lékek fedői folyvást vízben állnak s a vastag szövetű vizesvásznak, melyek beborítják, teljesen áthatlanná teszik.

A Chancellor el van látva szivattyúkkal, melyek könnyűvé teszik e sok öntözést. Azt hiszem, hogy a yacht-club legfényűzőbb goelettejeinek födélzetét sem mossák többet. Bizonyos tekintetben a matrózok panaszkodhatnának emiatt a túlságos munka miatt, de «nem panaszkodnak».

A 17. és 18-ika közti éjjel a kabinokban s a közös társalgó szobában kiállhatatlannak tetszett a hőség. Ámbár a tenger erősen hullámzott, kénytelen voltam kinyitni kabinom ablakát, mely a hajó jobb oldalába van vágva.

Világosan láthatjuk, hogy a forró égöv alatt vagyunk!

Már hajnalban fölmentem a födélzetre. Meglepett az a megmagyarázhatlan tünemény, hogy a külső hőfok nem áll arányban a hajó belsejében lévővel. A reggel inkább hűvös, mert a nap még alig emelkedett föl a láthatárra, pedig nem csalódtam, valóban rendkívül nagy volt a hőség odabent.

A matrózok fönt éppen azt a szakadatlan mosogatást végzik a födélzeten s a szivattyúk lövelik a vizet, mely aztán a hajó hajlása szerint jobbra vagy balra lefut.

A matrózok mezítláb pocskolnak e vízben. Nem tudom miért, miért nem, kedvet kapok utánozni őket. Levetem hát cipőimet, lehúzom a harisnyát s én is elkezdek pocskolni e friss tengervízben.

Nagy meglepetésemre úgy találom, hogy a Chancellor födélzete lábaim alatt jó meleg s nem állhatom meg, hogy bámulva föl ne kiáltsak.

Kurtis Róbert meghallja, megfordul, oda jön hozzám s megfelel a kérdésre, amit még ki sem ejtettem:

– Igen! - így szól. - Tűz ütött ki a hajón!