Klondike

Észak-Amerika Alaszkának nevezett része hatalmas kiterjedésű és partjait két óceán mossa: a Csendes- és az Északi Jeges-óceán. Ezt a mintegy másfél millió négyzetkilométerre becsült területet az orosz cár az Egyesült Államok iránti rokonszenvből vagy - így mondják - Nagy Britannia iránti ellenszenvből átengedte az amerikaiaknak, akik ezzel nagyot léptek a Monroe-elv megvalósítása felé, amely szerint „Amerika az amerikaiaké!”

De vajon az itt található aranyrögökön kívül más hasznot lehet-e húzni ebből a tartományból, amelyet a félig kanadai, félig alaszkai Yukon-folyó öntöz, és amely részben az Északi Sarkkörön túl terül el, s emiatt földjei megművelhetetlenek? Bajos elhinni.

De azért ne feledjük, hogy Alaszka - a hozzá tartozó Baranoff-, Amiralitás-, Prince de Galles-szigetekkel és az Aleuták-szigetcsoporttal - olyan tengerparttal rendelkezik, amelyen sok kikötésre alkalmas öböl található, kezdve Sitkával, Alaszka állam székhelyével, fel Saint-Michelig, mely a világ egyik legnagyobb folyójának, a Yukonnak torkolatában fekszik, sok jó kikötő várja a hajókat.

A száznegyvenegyedik délkört egyezményesen jelölték ki Alaszka és Kanada közti határvonalnak. Ami a határ déli részét illeti, eltér e vonaltól, és mélyen betüremlik, magába foglalva a part menti szigeteket, de ez a határszakasz még nincs valami pontosan meghatározva.

Elég egy pillantást vetni Alaszka térképére, hogy megállapítsuk, területének legnagyobb része síkság. Csak a déli részeken kezd a felszín meggyűrődni. Ott kezdődik az a hegylánc, amely Cascad Ranger néven Columbián és Kalifornián is végighúzódik.

Ami megragadja az ember figyelmét, az a Yukon útvonala. Miután északnak haladva Kanada földjét öntözi és hálózza be számtalan mellékfolyójával és azok mellékfolyóival, a hatalmas folyam átlép Alaszkába; Fort Yukonig kanyart ír le, aztán délnyugatnak veszi útját, és Saint-Michelnél a Behring-tengerbe ömlik.

A Yukon még „a folyók atyjánál”, a Mississippinél is nagyobb. Vízhozama nem kevesebb, mint másodpercenként huszonháromezer köbméter, medrének hossza kétezerkétszázkilencven kilométer, vízgyűjtő medencéje pedig kétszer akkora, mint Franciaország.

Bár ez a terület nem művelhető, viszont hatalmas erdészeti kincsekkel rendelkezik. Rengeteg fenyőerdeiből az egész világ faszükségletét fedezni lehetne, ha a kézügyben fekvő erdőségek kipusztulnának. Ami állatvilágot illeti, annak jelesebb képviselői a szürke medve, a jávorszarvas; az amerikai karibu, a vadjuh, a hosszú fehér szőrű vadkecske, aztán a szárnyasok rengeteg faja: a mogyoróstyúkok, a sárszalonkák, a rigók, a hófürjek milliárdjai.

Körös-körül, a félsziget partjait fürdető vizekben nem kevésbé gazdagon tenyésznek a tengeri emlősök s a sokféle hal. Köztük egy különösen említésre méltó pontyféle. Ez a hal annyira zsíros, hogy minden további nélkül meg lehet gyújtani, hogy világítson, mint egy fáklya. Innen származik a neve is: Candle Fish - „gyertyahal” -, ahogy az amerikaiak nevezik.

Alaszkát az oroszok fedezik fel 1730-ban és 1741-ben behatolnak a félszigetre; akkor e föld indián származású lakóinak száma mintegy harmincháromezer fő lehetett. Jelenleg viszont bevándorlók tömege özönli el, főleg aranyásók, akiket Klondike-ba csalogatnak a gazdag lelőhelyek.

Ezekről az északi aranymezőkről 1864-ben kezdtek el beszélni. Akkoriban Mac Donald tiszteletes a patak partján, Fort közelében annyi aranyat talált, hogy szinte lapáttal kellett összeszednie.

1882-ben a kaliforniai aranyásók - köztük a Boswell-fivérek elszánt csapata nekivágott a Chilkoot-hegység hágóinak, és hozzálátott az új aranymezők feltárásához. 1885-ben a Lewis-Yukon vidékén kutató aranyásók jelezték, hogy a Forty Miles Creek környékén a jövendő várostól, Dawsontól nem messze, lennebb a folyó mentén aranylelőhelyekre bukkantak, mégpedig majdnem éppen ott, ahol később Josias Lacoste megvásárolta a 129-es claimet. Két évvel később, éppen amikor a kanadai kormány a tartomány határainak megvonására készült, hatszázezer frank értékű aranyat találtak e helyen.

1892-ben a chicagói North American Trading and Transportation társaság megalapítja Cudahy városkáját Dawson Citytől a folyó mentén lennebb, ott, ahol a Forty Miles Creek a Yukonba ömlik. Ezzel nagyjából egyidejűleg az oda kivezényelt tizenhárom rendőr, négy altiszt és három tiszt nem kevesebb, mint egymillió ötszázezer frankot gyűjtött össze a Sixty Miles Creek melletti claimekből.

Erre, mint egy jeladásra, a szerencsevadászok a világ minden tájáról odaözönlöttek. 1895-ben ezer, nagyrészt francia származású kanadai kelt át a Chilkoot-hegységen.

De a világraszóló hírt még csak ezután, 1896-ban röpítették föl. Akkor bukkantak egy mérhetetlen mennyiségű aranyat ígérő folyócskára. Ez a Bonanza egyik mellékvize, az Eldorado volt, azé a Bonanzáé, amely viszont a Yukonba ömlő Klondike egyik mellékfolyója. Az aranyásók erre a hírre megrohamozták ezt a vidéket. Dawson Cityben az aranylelőhelyek ára huszonöt frankról nemsokára százötvenezer frankra ugrott.

A vidék, amelyet Klondike-nak neveznek, tulajdonképpen Kanada egyik kerülete. A 141-es délkör, amely az amerikaivá lett Alaszkát és Nagy-Britannia birtokait egyaránt átmetszi, egyben e birtokok nyugati határát jelöli.

A kerület északi határát a Yukon egyik mellékfolyója, a Klondike River képezi, amely kétfelé osztja Dawson Cityt és ennél a városnál ömlik a Yukonba. Keleten hozzávetőleg addig terjed, ahol a Sziklás-hegység első nyúlványai megjelennek, hogy köztük délről északra tartva végigfolyjon a Mackenzie-folyó. A kerület középső része dimbes-dombos, legkiemelkedőbb pontja az 1897-ben felfedezett Dóm. Ezek a dombok teszik némileg változatossá az általában lapályos tájat, amelyen keresztül folynak a Yukon vízgyűjtőjének folyói és patakjai. E folyam úgyszólván valamennyi mellékfolyója s azok mellékfolyói aranyszemeket sodornak magukkal, ezért végig a partjaik mentén claimek százaiban mossák a nemes sárga fémet. A leggazdagabb lelőhelyek a Cornack dombjai között eredő Bonanza és annak mellékfolyói: az Eldorado, a Queen, a Bulder, az American, a Pure Gold, a Cripple, a Tail stb. mentén találhatók.

Ezek után érthető, hogy azt a területet, melyet folyók és patakok hálóznak be, de azok csak három-négy hónapra szabadulnak fel a jégpáncél alól, miért lepik el az aranyásók; nyilván azért, mert a folyók mentén nagyszámú és könnyen hozzáférhető lelőhely kínálkozik, és azt is megérthetjük, hogy e kincs után kutatók száma a fáradalmak, szenvedések és kiábrándulások ellenére évről évre növekszik.

Néhány évvel ezelőtt azon a helyen, ahol a Klondike River a Yukonba ömlik, csak egy nagy ártér volt, amelyet hóolvadás idején gyakran elöntött a víz. Akkoriban ezt a szomorú pusztaságot mindössze néhány, az orosz kunyhókra emlékeztető kaliba tette életessé; azokban néhány bennszülött család tengette nyomorúságos életét.

Egy szép napon bizonyos Leduc nevű kanadai ember a két folyó találkozásánál megalapította Dawson városát, amelynek 1898-ban már több mint tizennyolcezer lakosa volt.

Már a kezdet kezdetén a városalapító felparcellázta egész Dawson City területét, s egy parcelláért csak huszonöt frankot kért, jelenleg viszont egy-egy telek ötvenezer és kétszázezer frank közötti áron cserél gazdát. Ha a Klondike-i aranylelőhelyek nem apadnak ki túl korán, ha újabb aranytermő vidékeket tárnak fel a nagy folyam vízgyűjtő területén, megtörténhet, hogy Dawson City ugyanolyan jelentős nagyvárossá fejlődik, amilyen a kanadai Vancouver vagy Amerikában a kaliforniai Sacramento.

Úgyszólván létének első napjától az új várost az a végzetes veszély fenyegette, hogy elönti a víz, mint hajdanában azt az árteret, amelyre épült. Erős gátakat kellett vonni, hogy megvédjék a veszedelemtől, amely egyébként az évnek csak néhány napján fenyegette.

Ugyanis olvadáskor, mikor a Yukon jégpáncélja felenged, akkorára nőnek a vizek, hogy majd elnyelnek mindent, de nyáron úgy lecsökken a szintjük, hogy a Klondike Rivert át lehet lábalni.

Ben Raddle jól ismerte a kerület történetét. Az utóbbi évek minden felfedezéséről pontosan értesült. Tudta, hogy folyamatosan emelkedett az itteni lelőhelyek hozama és azt is, hogy néha mekkora szerencse ütötte egyik-másik aranyásó markát. De azért ismételten kijelentette, hogy csak azért jött Klondike-ba, hogy a Forty Miles Creeken birtokába vegye a claimet, felbecsülje annak értékét, s aztán minél jobb áron eladja. Mivel így hangoztatta, így kellett neki elhinni. Ám Summy Skim észrevette, hogy amilyen mértékben közelednek az aranyvidékhez, unokaöccsét egyre inkább érdekli az aranyásó-mesterség minden csínja-bínja, és szegény Summy egyre inkább aggódott, nehogy végül ittragadjanak az arany és a megpróbáltatások világában.

Akkoriban ebben a kerületben nem kevesebb, mint nyolcezer claim volt, amelyeket a Yukon mellékfolyói és azok mellékfolyói mentén egytől kezdtek számozni alulról a forrásuk felé haladva. Egy-egy claim területe ötszáz, vagy - az 1896-os évi törvény módosítása óta - kétszázötven négyzetláb volt.

Az egyéni vállalkozók és kitermelő társaságok érdeklődése ekkoriban főként a Bonanza és mellékfolyói körül fekvő lelőhelyek felé fordult; általában a Klondike River bal partja iránt érdeklődtek. Ezen a keresett vidéken Georgy Mac Cormack több olyan, huszonnégy láb hosszú és tizennégy láb széles claimet adott el, amelyben nem egészen három hónap alatt több mint nyolcezer dollár, azaz negyvenezer frank értékű aranyrögöt találtak.

Az Eldorado menti lelőhelyek olyan gazdagok, hogy az ogilvie-beli kimutatások szerint minden szitamerítés általában huszonöt-harminc frankot jövedelmez. És mivel úgy tűnik, hogy az aranyat tartalmazó réteg legalább harminc láb széles, ötszáz láb hosszú és öt láb vastag, könnyen kiszámíthatjuk, hogy akár húszmillió frank értéket is ki lehet termelni innen. A kisebb-nagyobb társaságok éppen ezért minden eszközzel arra törekedtek, hogy minél több claimet kaparintsanak meg, és egymást túllicitálva mind többet és többet ígértek értük.

Elég kár - gondolta Ben Raddle, mert Summy Skim ilyesmin nem törte a fejét -, hogy Josias nagybátyjuk öröksége nem Bonanza menti claim, hanem a Yukon másik partján, a Forty Miles Creek mentén fekszik. Pedig amúgy - akár maguk termelnék ki, akár eladnák - a nyereségük nagyobb lenne. Ha nagyobb árat ajánlottak volna érte, akkor nem kellett volna útra kelniök, és Summy Skim most vígan vakációzhatna a Green Valley-i farmon, ahelyett, hogy itt kerülgeti a pocsolyákat e „főváros” utcáin, ahol talán még a csizmájához tapadó sár is a drága fém szemcséit tartalmazza.

Persze, ott volna a Trading and Transportation Company ajánlata, bár meglehet, hogy mivel nem válaszoltak rá, az már érvényét vesztette.

De végeredményben Ben Raddle azért utazott ide, hogy tájékozódjék, miként állnak a dolgok, és tájékozódni is fog. Jóllehet a 129-es claimről még nem tudni, hogy lehet-e ott háromezer frank értékű aranyrögöt találni - ennyi volt a legnagyobb Klondike-i aranyrög értéke -, de azért nem lehet értéktelen, ha egyszer vevő jelentkezett rá. Az amerikai és angol társaságok nem kötnek ilyen üzletet behunyt szemmel. A két unokafivér remélhette, hogy a legrosszabb esetben az útiköltségük mindenképpen megtérül.

Egyébként Ben Raddle az újabb felfedezésekről is hallott. Suttyomban a Summy fejébe is igyekezett becsempészni a Hunter folyóról keringő híreket; a Klondike Rivernek ez a mellékfolyója, amely a magasabb, mintegy ötvenlábnyira kiemelkedő dombvidéket áztatja, dúsabb és tisztább aranyfövennyel rendelkezik, mint az Eldorado; beszélt a Gold Bottomról is, ott az ogilvie-i jelentés szerint a homok aranytartalma tonnánként elérheti az ezer dollárt is, és még ennél különb lelőhelyekről is keringtek hírek.

– Értsd meg, Summykám - fejezte be Ben Raddle -, ha a várakozásainkban csalódnánk, átrándulhatunk akármikor ezekre a csodás vidékekre.

Summy úgy tett, mint aki nem értette meg a célzást, és csökönyösen visszatért a maga álláspontjára:

– Mindez nagyon szép. De engedd meg, kedves Ben, hogy visszavezesselek a realitáshoz. Elhiszek mindent a Bonanzáról, az Eldoradóról, a Bearről, a Hunterról, akár a Gold Bottomról is. Csakhogy minket a Forty Miles Creek érdekel, és a Forty Miles Creeket senki sehol sem emlegeti, mintha nem is lenne.

– Nyugodj meg, létezik - válaszolta Ben Raddle eltökélten. - És erről te is meggyőződhetsz majd a helyszínen.

Azzal már vissza is tért kedvenc gondolataihoz:

– Hogyhogy reád semmi hatást sem gyakorol ez a csodálatos Klondike? Itt az utcák valóban arannyal vannak kikövezve. És itt északon nem Klondike az egyetlen aranyvidék. Elég, ha egyetlen pillantást vetsz a térképre, és magad is meggyőződhetsz, hogy már eddig is hány ércekben gazdag területet fedeztek fel: a Chilkoot-hegységben, amelyen mi is átkeltünk, vagy a Cassiar-hegységben, és másfele is mindenütt. Alaszka tele van érclelőhelyekkel, azok láncolata az Északi-sarkkörön túlra húzódik, fel az Északi-Jeges-óceán partjáig!...

Csakhogy ezek a dicshimnuszok semmiképpen sem ingatták meg a Summy véleményét. Ben Raddle hiába próbálgatta unokabátyja lelki szemei elé vetíteni a világ minden kincsét, mert ő mosolyogva minderre csak így válaszolt:

– Igazad van, kedves Ben, teljes mértékben igazad van. A Yukon vízgyűjtője valóban istenáldotta vidék. De ami engem illet, kimondhatatlan elégedettséggel gondolok arra, hogy nekünk itt csak egy jelentéktelen birtokunk van... Mert, ugyebár, ha nagyobb volna, biztosan hosszabb időt igényelne, hogy megszabaduljunk tőle.