Az olvasó bizonyára nem felejtette el, ha visszagondol a báró és Orfanik beszélgetésére, hogy a robbanásnak csak Gortz Rudolf távozása után kellett volna elpusztítania a kastélyt. Amikor azonban a robbanás bekövetkezett, a báró semmiképp sem tudott már elmenekülni a szoroshoz vezető alagúton át. Vajon Gortz Rudolf a fájdalom hevében, a kétségbeesés tébolyában, amikor öntudatlanul cselekedett, azon nyomban előidézte a katasztrófát, s annak ő maga lett az első áldozata? Azon kusza szavak után, amelyeket akkor mormolt, mikor Rockó golyója szétzúzta a kezében szorongatott dobozkát - talán várának romjai alá akarta temetni magát?

Mindenesetre nagy szerencse volt, hogy a csendőrök - akiket Rockó puskalövése felriasztott - még jókora távolságban lehettek, amikor a robbanás megrázta az épülettömböt. Az Orgall-fennsík aljára hulló törmelék csak alig néhányukat sebezte meg. Csupán Rockó meg az erdész volt már akkor a várfal tövében, s valóban csoda, hogy a kőeső nem zúzta szét őket.

A robbanás tehát már megtette a magáét, amikor Rockónak, Deck Miklósnak és a csendőröknek nagyobb nehézség nélkül sikerült bejutniuk a vár övezetébe a leomló falak által feltöltött árkon keresztül.

Ötvenlépésnyire a falon belül, az őrtorony tövében, egy holttestre bukkantak a romok között.

Gortz Rudolf volt. Néhány idős falubeli lakos - közöttük Kolc bíró - kétségtelenül felismerte.

Ami Rockót és Deck Miklóst illeti, egyetlen gondolatuk volt: megtalálni az ifjú grófot. Mivel az nem jelent meg a legényével megbeszélt időpontban, bizonyára nem tudott kimenekülni a kastélyból.

Rockó alig remélte, hogy gazdája életben maradt, s nem esett a katasztrófa áldozatául; ezért keservesen sírt, és Deck Miklós nem tudta, hogyan vigasztalja.

Félórai kutatás után azonban rábukkantak a grófra az őrtorony első emeletén, a fal egyik gyámpillére alatt, amely megóvta a pusztulástól.

– Gazdám... szegény gazdám...

– Gróf úr...

Ezek voltak Rockó és Deck Miklós első szavai, amikor Ferenc gróf fölé hajoltak. Joggal hihették halottnak - pedig csak elájult.

Teleki Ferenc felnyitotta a szemét; réveteg tekintete azonban nyilván nem ismert Rockóra, s a hangját sem hallotta.

Deck Miklós karjába emelte, tovább beszélt hozzá, de a gróf nem válaszolt.

Csupán Stilla énekének utolsó szavait rebegte:

Innamorata... Voglio morire...

Teleki Ferenc megőrült.